Almafa 100/2

Adam tudta, hogy bűntudatot kellene éreznie, de valójában végre felszabadult, amire már régóta áhítozott. A legbensőbb énjében bujkáló sárkány letépte rabláncait, beleszippantott a szabadságba és esze ágában sem volt nyugodtan visszamászni a sötétségbe. Csak ült az ágy szélén, és ahogy a nő gyengéden rálehelte csókját a tarkójára, egész testében megrázkódott. Ekkor szólalt meg másodjára a telefonja.

– Kapcsold ki! – mondta a nő, miközben bal kezével benyúlt az inge alá, és jobb kezével vetkőztetni kezdte.

– Kérlek, csak egy percet adj, lehet, hogy a gyerekkel van valami. ­– Adam megpróbált kibújni a csábító kezekből, de a nő az ölébe ugrott.

– Csak lazulj el, most csak te és én vagyunk, semmi nem számít. – azzal kivette a telefont Adam kezéből és odébb dobta. A telefon csörgése már nagyon távolinak hatott, ahhoz képest, ahogy a nő nézett rá mélybarna, hatalmas szemeivel. Levette a felsőjét, nem volt rajta melltartó. A tökéletes kreol bőre ellenállhatatlanul csillogott a beszűrődő napfényben. Hosszú, leomló haja sejtelmesen hullott rá melleire. Ellentmondást nem tűrve magához húzta Adam kezeit. Az illata egyszerre volt érzéki és addiktív, a hajából a sós tenger illata áradt, de mégis kellemesen édesen. A bőre enyhén citrusos és virágos illata egy leszakítandó gyümölcsre emlékeztette, ami csak az övé, és most itt van és beleharaphat. Magához húzta a nőt, a leheletük eggyé vált, a szemeik elvesztek egymásban. Többé nem lehetett a sárkányának parancsolni. Úgy csókolta meg, hogy érezze a nő, ő itt van és akarja, nagyon is akarja, csak magának. A telefoncsörgés elnémult és a hotelszoba csendjét már csak a férfi és nő heves lélegzete törte meg. A nő kibontakozott a csókból és lehúzta Adam ingét, majd hanyatt lökte. Játék volt ez, szenvedélyes játék, hogy ki akarja jobban a másikat. Nem hagyhatta magát, egy csókváltás után felülkerekedett a nőn, és mikor a szemébe nézett újra megszólalt a telefon. Épp csak odapillantott, ki akarta nyomni, de látta, ez valóban a lánya. Bejövő hívás: Kicsi ’szív-szív-majomfej’. Ez minden kétséget kizáróan a lánya. Ezt az egy telefont fel kell vennie. Hirtelen a fékezhetetlen elszabadult sárkánya mintha megrettent volna a rászabaduló szabadságtól.

– Fel kell vennem, a lányom, ne menj sehova! – Adam minden erejét összeszedve felállt az ágyról és felvette a telefont. Még látta, ahogy a nő megmarkolja a takarót és összeszorított ajkakkal megfeszül az ágyon. Neki is szüksége volt minden önuralmára.

– Mi olyan fontos Kicsi? – szólt bele a telefonba – Várj, lassíts! Micsoda?

A nő felült az ágyon, hirtelen a féktelen szenvedély energia, ami eddig uralta a teret, eltűnt mintha soha nem is lett volna. Adam odébb sétált, az arca elfehéredett és a nő számára világossá vált, hogy itt ma már nem lesz sex. Hogy azt a picsa telefont nem lehet lenémítani. Ó pedig már úgy vágyott a férfira. Végig simított a testén. Jó, majdcsak visszajön. Sokáig nem kellet várni.

– Mennem kell, a lányokat megtámadta egy kutya. – és Adam felkapta az ingét, majd a kijárat felé ment. A sárkánya visszakúszott a legmélyebb bugyraiba, az eddigieknél is vastagabb láncokkal megkötve, viszont előtört az aggódás, a szégyenérzet és az önvád, olyan tornádóként, hogy rá se bírt nézni a nőre.

– Mi történt? Jól vannak? – kérdezte a nő, a létező legtöbb empátiát magára erőltetve.

– A lányom jól, de a feleségemet most viszi be a mentő, muszáj oda mennem.

– Persze menj! Majd legközelebb.

– Aha.

Amíg Adam felkapta a ruháit és a cipőjét kínos csend állt be. Az energiák ilyen hirtelen változása mindig galibákat okoz. A test még az előző energia állapotban lenne, de a lélek már máshol van. Ebben a kettéhasított helyzetben nem lehet értelmesen beszélni. Nem biztos benne az ember, hogy mit is kellene mondani, vagy tenni.

– Nem láttad a kocsi kulcsom? – kérdezte Adam.

– Nem. Nem vetted elő.

– Dehogynem, ide tettem az asztalra, mikor bejöttünk, aztán kimentem a teraszra. Te rendezkedtél itt.

– Héj, Adam! Állj, le! Megértem, hogy ideges vagy, de nem raktam el a kulcsod, csak két poharat hoztam.

– Nem vagyok ideges, de akkor, hol a faszban van? Csak nem mászott el.

– Ne kiabálj velem! – a nő felvette a felsőjét.

– Nem kiabálok! Hol a picsában van akkor az a kurva kulcs? – Adam egyre idegesebb lett, a túl sok felszínre törő érzés helyett, most ingerültség és düh öntötte el az agyát.

– Jó, akkor néz körbe, mindenütt, ahol jártál. – javasolta a nő, nyugodtságot magára erőltetve.

– Igazán segíthetnél, bazdmeg, ahelyett, hogy csak ott ülsz. – szúrt oda Adam, miközben vadul pásztázta a szobát a kulcs után kutatva.

– Velem így nem beszélhetsz, én nem a kurva feleséged vagyok! – durrant el a nő is.

– Az igen! Nem tudom ki jár fel férfiakkal hotelszobákba?! A feleségem a szádra ne vedd!

– Úristen mekkora fasz vagy te, nekem senkim sincs Mr. megcsalom az asszonyt.

– Fogd már be te hülye picsa! – Ordított most már Adam a nőre. A szenvedélyes együttlét gondolata úgy foszlott szerteszét, mintha soha nem is létezett volna. A nő inkább csöndben maradt. Sosem látta még ilyennek Adam-et. Ez a tökéletesnek tűnő, vicces, izmos, középkorú férfi, aki mindig nyugodtnak és megfontoltnak tűnt, most mintha valaki egész más lett volna. Azok a játékos kölyökkutya szemek, amikkel minden nőt levett a lábáról, aztán úgy tett, mintha észre se venné, most mintha más emberhez tartoztak volna. inkább kimenekült a tomboló idegen elől a teraszra. Beszippantotta a friss levegőt, vágott a hideg, de a barátnője szavai még jobban, amik most feltódultak benne. ’Sose kezdj nős pasival, mindről kiderül, hogy egy pöcs’ Bár Adam eddig sosem volt pöcs, lehet, hogy adni kéne még egy esélyt neki. Ez most biztos sok volt így hirtelen, nem kellett volna beszólni neki. Megfordult, hogy visszamenjen a szobába segíteni a férfinek, és akkor meglátta a kulcsot az ablakpárkányon. A hamutartó mellett. Ó, igen, tipikus férfi. Csalódás keltő.

Adam feltúrt már mindent, utálta magát, és az egész helyzetet. Ha nem épp itt kéjenckedett volna, akkor talán ő is ott van és a feleségének nem esik bántódása. Amíg ő itt volt ezzel a hirtelen jelentéktelennek tűnő nővel, addig a felesége megvédte a lányukat. Helyette. Szereti még mindig. A gyermeke anyja, az élete párja, még ha mostanság nem alakulnak jól a dolgaik, akkor is. Hogy felejthette ezt el? Hogy gondolta, olyan önző lehet, hogy megcsalja. De továbbra sem találta a kulcsot. Azt a kurva kulcsot, pedig már rég ott kéne lennie. Akkor visszajött a nő a teraszról.

– Legközelebb gondolkozz, mi előtt mindennek elmondasz. Ezt kint hagytad. – Azzal odahajította Adamnek a kocsi kulcsát.

– Ó bazdmeg. – Adam elejtette a kulcsot, majd idétlen vigyorral felvette. – Bocs. – több nem tellett tőle jelen helyzetben. – Köszi de, rohannom kell. Majd beszélünk, és már viharzott is kifelé.

– Aha, ja-ja, szia! – köszönt el a nő tőle egy sóhajjal.

Adam rohant a kocsijához. Száguldott, hogy beérjen a korházba. Tudta, hogy óriási görény volt, de vajon, ha nincs ez a baleset, akkor is belátta volna? Egy fenét, gondolta. Valószínűleg hatalmasat dugott volna. Az a kurva… totál elcsábította, pedig tudta, hogy családos ember. Az ő hibája minden. Na jó, nem biztos… Kavarogtak a gondolatai. Vajon hogy lehet a felesége most? És a lánya? Nagyon zaklatott volt a telefonban. Mit fog nekik mondani? Hol volt? Mi lesz eztán? A sex egy dolog, az kiderült, hogy veszekedni mással is lehet. Talán ő sem tökéletes, talán sok mindenben hibás. Ezek örvénylettek Adam fejében, miközben hajtott a korház felé. Bűnbe csak azt lehet vinni, aki hagyja magát. Felelősséget kell vállalnia, ezután minden más lesz, az biztos! Vagy nem, áá a picsába, mikor ér már oda?!