Osage Orange 100/7

Osage Orange

Bassza meg! Csak ez járta fejemben mikor sétáltam el a Krisszel való találkozásról. Ő is tiszás. Lehet, hogy nem a Fidesz fog nyerni? Akkor mi lesz velünk? Szarok rá, akkor is haza akarok költözni. Hiányzik az otthonom. Ezek a kis elkényeztetett városi pöcsök nem fogják elrontani az életem. Krisztián sem dolgozott életében egy percet sem! A szülei alá tolták a kocsit, lakást. Gondolom a céget is ők adták neki. És most mit csinál? Issza a kurva matcha-it és panaszkodik. Nézi a Molnár Áront… A faszi a kettős mérce minta példánya, szeretetről beszélve non-stop gyűlölködik. Miért nem hallgat inkább Schiffer Andrást például? Ja, hogy aki nem tiszás, aki kicsit is megkérdőjelez dolgokat, az már Fideszes? Pedofiltámogató? Én? Hát bazdmeg! Mindet kasztrálni kéne. Sokkal több pedofil ül börtönben, mint a Fidesz előtt. Elloptak mindent? Miről beszél? 12 éve költöztünk el Angliába és azóta rá sem lehet ismerni Budapestre, meg Magyarországra. Látta ez, mennyi minden épült? Látta a Kossuth teret, a Moszkvát, a Városligetet? Vagy volt mostanában megnézni milyen iskolák vannak vidéken? Volt vajon a rendelőben orvosnál? Időpontra mentem és nulla percet kellett várnom. Hol volt ilyen régen? Volt koncerten a Puskásban? Járt a Dunakanyarban? Vagy sétált békésen este nyugalomban a belvárosban, anélkül, hogy körbe kellett volna néznie, ki akarja esetleg megkéselni? Oké, basszus! Nem tökéletes a Fidesz, sok görény van ott, én is látom, de Magyar Péter, meg a szedett-vedett brancs? Hát nem látja, hogy pont ők testesítik meg mind azt, ami a Fideszben rossz? Oké, ne szeresse a Fideszt, de akkor ezeket hogy? Mégis mi? Akkor is hazudik az ember, ha kérdez. Mindennel is zsarolható lesz. Hogy lehet egy könnyen zsarolható embert megválasztani miniszterelnöknek? Orbánt pont azért gyűlölik az ellenségei, mert nem tudják zsarolni és irányítani. Túl nagy hatalma van? Lehet. De ez kurvára nem diktatúra, atyavilág. Itt bárki mondhat, tehet, vagy csinálhat bármit. És bárki alkothat nagyot. Egyszerűen nem értem honnan jött ez a gyűlölet? 6 éve, amikor kint volt nálam még ájuldozott, hogy otthon minden milyen fasza. Milyen jó a business és csábított, hogy miért nem költözünk haza. Mégis hogy változott így meg?

A gondolataimból a telefonom csippanása zökkentett ki. Krisztián írt:

„Doma! Sajnálom, kicsit durva voltam. Nem akarom, hogy politika közénk álljon. Tisztában vagyok vele, hogy jó ember vagy, csak idegességemben mondtam dolgokat, mert nem értelek, de szeretlek barátom! Ja és gratulálok a lányodhoz, puszilom Larát is!”

– Hát én se értelek te fasz! – mondtam hangosan és majdnem elkezdtem írni, de inkább felhívtam. Nagy nehezen felvette.

– Na szevasz te fasz, én is szeretlek! – nyitottam.

– Hülyék vagyunk! – jött a válasz.

– Ezt eddig is tudtuk. Te! Van egy ötletem!

– Hallgatlak!

– Gyere el velem holnap a Kossuth térre és aztán én elmegyek veled a tiszás bulira. Na?

­– Hát… Nem tudom, mi lenne, ha csak hagynánk a politikát?

– Úgyis előjönne, előbb-utóbb. Figyelj, elmegyünk, nem szólunk semmit, nem kommentálunk semmit, csak végig nézzük és végig hallgatjuk mind a két nagygyűlést. Aztán normális hangon egy vacsora mellett megpróbáljuk kicsit megérteni a másikat. Na?

– Oké, próbáljuk meg!

*

Leültünk az asztalunkhoz, néztük az esti fényeket, a boldog embereket az utcán. Feszülten vártuk a pillanatot, hogy beszéljünk végre a mai napról és én nagyon reméltem, hogy most már Krisz is látni fogja a különbséget, de féltem is belekezdeni. Larával hosszan beszélgettünk tegnap és megértettette velem, hogy nyitottnak kell lennem és nem szabad a saját nézőpontomat puffogtatni, hanem próbáljak csak kérdezni, hogy megértsem Krisz, mit, miért gondol.  Rendeltünk, de ő sem jött eddig elő a témával. Végül rászántam magam.

– Na mit gondolsz?

– Miről? A Fideszről, vagy a Tiszáról?

– Hát úgy az egész napról?

– Sokan voltak itt is-ott is. Erre nem számítottam! – kezdett bele Krisz. Őszintén azt hittem csak nyugdíjasok lesznek kb. a Fideszen, de nem így volt, ezt nem gondoltam volna. Viszont nem értem és téged sem. Az a rengeteg háborúzás, meg Ukrajnázás, az a gyűlöletbeszéd, kegyetlen volt. Egyáltalán nem volt semmi ünnepi hangulat. Viszont a Tiszánál te is érezhetted a kézzel fogható jó energiákat. Árad a szeretet és nem minden a gyűlölködésről szólt. Te nem így láttad? – kérdezett vissza csodálkozó, komor tekintetemet látva Krisz. Mély lélegzetet vettem és belekezdtem.

– Hát, sokan voltak, ebben egyet értünk. A Tiszán nagyon sokan, de én őszintén szólva, pont fordítva éreztem a többit. – válaszoltam, de láttam Krisz kiábrándult tekintetét és hozzá tettem: – Oké, a háborúzás meg Ukrajnázás nekem is sok, de ez valós veszély és nem tartom igaznak, hogy ne lett volna semmi ünnepi hangulat. A Tiszánál viszont pont, hogy gyűlöletet láttam. Minden Orbánról szólt, meg a göbbels-i propagandáról, még Észak-Korea is szóba került. Én azt masszív uszításnak éreztem azt a beszédet, de azt el kell ismernem, hogy sokaknak tetszett.

– Te Doma! Hogy a faszba láthatjuk ennyire másképp a dolgokat? De most komolyan?

– Nem tudom, én sem értem. Az a durva, hogy ismerlek és tudom, hogy becsületes vagy és soha senkinek sem ártanál, nem vagy törtető vagy hazug.

– Ahogy te sem! Sőt te aztán mindig ostobán is önzetlen voltál. Pont ezért nem értem. – csóválta a fejét Doma.

– Azon gondolkodtam, hogy nem lehet ebben benne az okostelefon? – kérdeztem.

– Ezt hogy érted?

– Hát simán lehet, hogy nézzük azt a szart napi 3-4 órát és tök más lesz a valóságunk az alapján, mit dob fel az algoritmus.

– Én sajnos jó esetben is 6 óra képernyő idővel nyomom. – Vallott Krisz nevetve.

– Szerintem nem velünk van a baj, hanem ezzel az elbaszott világgal.

– Igen Doma, ez egész biztos. De akkor kinek van igaza?

– Nem tudom Krisz! Lehet, hogy mindkettőnknek, lehet, hogy egyikünknek sem.

– Szar ez így, de lehet benne valami.

– Többször kéne beszélgetnünk, és lehet, hogy túl kéne gondolkodnunk azon, amit az influencerek mondanak, vagy amit épp olvastunk.

– Jó lenne, de őszintén én már csak kicsit fel akarok lélegezni ebből az egészből és élni egy kicsit. – sóhajtott Krisz.

– Gyere ki hozzánk, Dunabogdányba. Lara is örülne, ott aludhatsz, rumozunk egyet. Sőt reggel lehet matcha is lesz, bevallom Lara is nyomja. – nevettem el magam.

– Jól hangzik! – mosolygott Krisz is.

– A politikusok megbaszhatják, van, amit nem vehetnek el tőlünk. Az életünk, a barátságunk csak a miénk. – mondtam neki elszántan.

– Ebben egyet értünk barátom! – emelte rám a poharát Krisz.